Winnetou Kajárpécen




WINNETOU KAJÁRPÉCEN
ismeretgerjesztő vásári kinemaszkeccs



                                                                                                                                              Fotó: Old Shutterspeed


Nagy fába vágtuk a tomahawkunkat (lásd még: kisbalta) midőn új produkció létrehozásán kezdtünk el fáradozni.
Még annyira az elején vagyunk, hogy jelenleg csak az elhatározás biztos, minden más bizonytalan.
Továbbra is elszánt küldetéstudattal rendelkezünk a profán szórakoztatás rögös útján, de újabb vállalást is tettünk.
Az önfeledt szórakoztatáson kívül az ismeretgerjesztés magasztos terhét is önként vállunkra vettük.
Ez némileg eltér az ismeretterjesztéstől. Hogy miben, azt bővebben kifejtjük, ha itt az ideje.
Mint ahogy azt is tisztázzuk, mi köze Old Shatterhandnek Győrhöz, valamint Winnetounak Kajárpéchez.
Első blikkre nyilván semmi.
Másodikra se…
Csakhogy három a magyar igazság.

A műfajról:
A kinemaszkeccs a múlt század elejének sokat szidott műfaja volt.
Egyik sajátossága, hogy a vetítés időnként megszakad, és élőben folytatódik a színpadon egy jelenet, hogy aztán tovább folytatódjék ismét a vásznon.
A műfajban alkotott többek között Karinthy és Molnár Ferenc is.
Ez azonban nem gátolta meg a korabeli kritikát abban, hogy vérszomjas inkvizítorként vesse magát a kinemaszkecsre.

„…mindenki, akinek csak egy kis művészi és stílusérzéke volt, átlátta, hogy a kinemaszkeccs művészietlen, stílustalan összekavarása filmnek és színpadnak, ostoba torzszülött, amelyre nincs szükség, amelynek sem jogosultsága, sem értelme nincsen.

„…kivétel nélkül barbár merényletek úgy a színpadművészet, mint a filmművészet ellen.

Nem csoda hát, hogy azonnal szívünkbe zártuk a műfajt.
Uff! Én beszéltem.